Véletlenek nincsenek..

Tegnap amikor kertészkedtem, mert hát az élet igazán fontos döntéseit legjobban egy kapával a kezemben tudom meghozni 😁 es ahogyan a kertet is meg kell tisztítani a gyomoktól, hogy a virágok kibontakozhassanak, úgy a gondolataink között is rendet kell teremtenünk, hogy felismerjük, mi az, ami tanít minket, és mi az, ami már nem szolgálja a fejlődésünket.. Szóval, ott álltam a tulipánjaim előtt, épp arról filozofálva, hogy miért csak néhány napig virágzik valami, ami egész évben ilyen elszántan készül erre.. És akkor észrevettem: egy csigaház hevert a gazok között, rajta különös jelekkel, mintha egy varjú naplójából került volna ki..

Igen, lehet, hogy csak egy varjú❤️ pottyantotta el, meg sok helyen van sok minden is... viszont velem ilyen korábban nem fordult elő, pedig voltam varjú és csigák közelében többször.. 😅

Szóval tudjuk jól, véletlenek nincsenek! 🙂

(Pont úgy mint a varjú toll is ami 1 méterre hevert a csigaháztól tavaly.. erre mennyi esély van, nem sok és mégis....🙂)

Ezek a találkozások mindig épp azt súgják meg, amit legbelül már tudtunk csak nem mertük elhinni.

Amúgy szerintem a tulipán szépsége épp abban rejlik, hogy tudja, milyen rövid a Földön töltött ideje. Ezért minden egyes napját teljes pompájában ragyogja át, emlékeztetve minket arra, hogy vannak olyan pillanatok ami értéke felbecsülhetetlen.. 💖

A csigaház spirálja viszont arra emlékeztet, hogy az élet igazi útja befelé vezet. Minden fordulat, minden réteg közelebb visz önmagunk középpontjához, ahhoz a csendes, bölcs maghoz, ahol a lélek otthonra talál. Nem baj, ha lassan haladunk, mert a valódi fejlődés sosem siet: spirálisan bontakozik ki, rétegről rétegre, befelé és felfelé. 🤗 Ti, hol tartotok? 🙂

Nektek is van hasonló tapasztalataitok?

Ha igen, írd meg 🙂