Tavaszi nagytakarítás - kívül, belül

Ma amikor tavaszi nagytakarítást végeztem, magamban is elkezdődött egy folyamat ami aztán elindított egy gondolatmenetet.

Sokszor megkérdőjeleződik bennünk, hogy miért vagyunk azon az úton amelyiken lehet, hogy nem is kellene és valahogy próbáljuk elkerülni, letérni róla de mindig visszakerülünk oda ahol a part szakad. Az élet tengerén hánykolódunk a kis hajónkkal, kapitány nélkül..

Ez a webkamerás világ is pont azt az utat mutatta meg számomra ami által már tudom, hogy ki vagyok és mit szánt a sors (külön bejegyzés lesz). Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok olyan szintre, ahol "szembe találom magam" olyan emberekkel és helyzetekkel, akik/amik által megerősítést nyer számomra az elmúlt években megélt/átélt tapasztalataim által kialakult olyasfajta gondolatmenet miszerint valóban összekapcsolódások fedezhetőek fel sok esetben közöttünk, amik ékes példája annak, hogy tanít minket, fejleszt.. és itt jön képbe az ún. karma.. hányszor volt az életünkben, amikor nekünk szükségünk lett volna segítségre mert elakadtunk, nem volt támaszunk, majd évek múltán és ebben az életben, hozzánk fordulnak segítségért vagy "csak" a társaságunkat "kereste". Többször fordult elő ez velem. Akkor abban a pillanatban még nem igazán tudjuk, mi és miért történik, elkeseredünk, bosszankodunk, hogy milyen igazságtalan az élet velünk mert nem kapunk választ a kérdéseinkre és azon aggódunk, most mi lesz, hogyan oldjuk meg a feladatot amit elénk gördített az élet.... majd ahogy haladunk előre, telnek az évek de az idő az biztosan eltelik, van egy pont ahol visszaköszönt a helyzet csak már fordított felállásban, viszont mi addig már rájöttünk a megoldandó feladatunkra és már nagyon is tisztában vagyunk vele, milyen tanulságot is vonunk abból le.. ugyanis mindannyian a saját ütemünkben fejlődünk lelkileg még ha közhely is de ez valóban igy van. A napokban is meglepődve tapasztaltam hogy olyan embereket hozott elém a sors, hogy csak néztem.. mondom ilyen nincs.. és tényleg van..

Egyre világosabbá válik számomra, mi is valójában az élet értelme, miért jöttünk erre a világra, miért pont erre.. ezt lehetne hosszasan taglalni de egy ami pedig a legfontosabb, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és másokból mert ha nem is érezzük olykor, hogy akkor éppen a "segítség elmulasztása" a sorstól mennyire zavaró de nem zavaró az, csak éppen akkor kezd elindulni a folyamat abban a jelenben ami által vagy valaki által tanulunk közben, az elénk táruló úton haladva. Ez a segítség kérés lehet kimondott vagy nem kimondott is csak: egyszerűen nem is tudom most hogyan legyen tovább kategória.. mert mondjuk éppen motiváció hiányában vagy, a hangulatod nem a legjobb, bosszankodsz mert valami nem úgy sikerült ahogy tervezted.. és egyszer csak érkezik a jel.. ami által segítséget kapunk és haladunk a kis utunkon tovább egyedül de még is egymás segítsége által mert ne feledjük, mindig van segítségünk csak éppen nem akarunk róla tudomást szerezni, miért? Mert az adott érzelmi állapot a negatív gondolatok, negatív érzelmek elveszik tőled az energiát.. de nehogy azt hidd hogy ez is rossz, nem rossz ugyanis amint megjelenik egy ilyen negatív már már beidegződés és minél többször fordul ez elő, annál nagyobb az esély rá, hogy átadja az új a pozitív energiáknak a helyét mert az ok é okozat létre hozza az eredményt ami pedig minket segít. Tehát igy indul el egy folyamat, a fejlődésnek a folyamata. Csak gondoljunk abba bele, milyen egyszerű szomorúnak lenni, mérgelődni, irigykedni, féltékenykedni de ezek mind negatív töltetű energiák viszont ahhoz, hogy ki tudjunk lépni ebből a fölöslegesnek tűnő negatív töltetű érzelmi hullámból, ha nem is rögtön de idővel az ezekkel magunkat szembetaláló helyzetekkel változik meg a látásmódunk az okot kiváltó dolog miatt ami ugye a mi fejlődésünket határozza meg és által pozitív energiává, változol, változik a dolgokhoz való hozzáállásod.. egyre inkább tapasztalod azt, hogy egyre inkább élsz magaddal békességben és nem az fog örömet okozni ami egyáltalán nem szolgál téged hanem lelki nyugalmat érzel. Ez van akinek, rövid időn belül eljön, van akiknek évek és lehet élet évek is.. Nyilván sok mindenki mindent mond, gondol, állít de amiken az ember keresztül megy hosszú hosszú időn keresztül az mind visszaigazolást nyer számunkra mert az a legfontosabb, számunkra legyen értelme és ne azzal foglalkozzunk mert x és y ezt gondolja meg mondja.. kit érdekel? Az érdekeljen minket, hogy mi tudunk e saját és a környezetünk, a világ számára olyan pozitív energiákat felszabaditani amivel elősegítjük a fejlődést pozitív irányba mindenféle önös érdektől/egocentrikus mentes, már már függőséget okozó fölösleges "élvezeti" cikkek felhalmozása - minél több mindenből, minél újabb), dicskvéstől mentes, erőszak mentes, hatalomvágy hajszolásának elkerülésének margóján haladva.

Mondom, ez a saját személyes véleményem és az mindenkinek lehet illetve úgyis az fog bizonyosságot nyerni nyilván amit az ember átél, megérez ahogy az élete kezd kinyílni mint a virág.. csak az tudja ezt leginkább megérteni aki már a saját útját járja és/vagy valóban megélte ezeket.

Egyszer mindneki rátalál önmagára, a saját valós útjára csak idő kérdése mikor de ne feledjük, mindig úton vagyunk (most is ebben a pillanatban) állandóan, kérdés a jó úton vagy ellenkezőleg. Ha visszatekintünk kicsit a múltba de csak annyi ideig, hogy hol tapasztalunk a jelenünkkel/jövőnkkel megegyező jeleket, magyarázatot fogunk kapni sok mindenre. Tehát a jelenünkben éppen zajló események már hordozzák magukban azt a pozitív energiát amivel még előrébb tudunk haladni előre csak tudjunk mélyen magunkba nézni és önmagunkkal is foglalkozni ne csak azzal töltsünk időt ki és mit csinál és nekünk miért nem sikerül semmi.. eljön mindennek az ideje csak éljünk a jelenben.. az, hogy milyen ütemben haladunk, rajtunk múlik mit értünk meg a jelenből.. mert ok, okozat.. oka van a lemaradásnak de a fejlődésnek is mert valami/valaki által valaki folyamatosan fejlődik, ha éppen most nem Te, idővel Te kerülsz sorra a jelenedben kialakult helyzet során..

Bízom benne, hogy neked is tudtam egy kis iránymutatást adni, hogy tudd, nem vagy egyedül és akikkel a sors “összehoz” annak oka van és mindannyian tanulunk belőle pozitív értelemben. 😊

A helyesírásért, sorry, a gondolat nagyon spontán jött.. 😁