Mindig van lehetőség a fejlődésre, legyen az bármilyen..

Az én esetemben a család fogalma generációról generációra fokozatosan halványult el. Mindig hangsúlyozom, hogy egy család nem attól válik valódi családdá, hogy a tagjai vér szerinti kötelékben állnak és együtt élnek egy ferde értékrend mentén, ahol nincs valódi példamutatás..

Sokszor felmerül a kérdés bennünk már pedig:

Részben hibáztatjuk a családtagjainkat, ugyan, miért nem foglalkozott velünk úgy, ahogy egy családhoz illő lenne de hogyan is hibáztathatnánk őket, amikor ők sem voltak részesei igazán az igazi, valódi család szeretetének.

Részben, amikor ott lett volna a megfelelő alkalom mert igen, vannak olyan személyek akinek volt lehetőségük de fontosabb volt minden más sötét vágy mint a család..

Részben pedig itt vagyok én aki gyerekkorom óta vagyok élő példája és szemtanúja, hogyan és miként működnek a családok.. Én fel tudtam ismerni ezt pontosan akkor amikor ott volt éppen az ideje ennek.. És mivel én felismertem a hiba forrását a sok szerzett tapasztalataim alapján így már (tudtam én mit nem követek el hibát) és tudom, hogy következő alkalommal mit és hogyan fogok cselekedni.. Nekem ez azért is egyszerűbb, ez a felfogás mert fokozatosan váltam részesévé a felismerésnek, amiken keresztül mentem, láttam.. Mivel mint az életben is a fejlődésnek van egy folyamata így a család felépítésének is meg van. Nem biztos, hogy egy életen belül tapasztalja meg az ember (lehet még én sem ebben) aztán lehet, hogy mégis.. viszont az egyértelművé és világossá vált számomra, hogy én milyen családot szeretnék illetve milyenben szeretnék egyszer felnőni (lehet most igaz a leszületéses gondolat és az Ikerláng..ki tudja lehet, előző életben már volt valami fogadalom csak az anyagi(as) sötét vágyaktól túlfűtött Földi világ eltérítette az embert..)

Azt mondják mi választjuk meg a családunkat mielőtt leszületünk ide a Földre de ezt egyáltalán nem így gondolom, ugyanis nálam a 24-es szám itt is megmutatkozik (ó és még mennyi mindenben).. 2-es mint Apa aztán Anya és 4-es mert 4x-es nemmel érkeztem a “családba” 1: amikor nem is voltam tervezve,

2: menstruáció időszakában voltam úton, 3: amikor megkérdezték nagyanyámat, ugyan mi legyen, megtartasanak-e mert volt vacillálás, erre ő azt felelte igen, aztán 4: jöttem jöttem tovább, Ikrek csillagjegyben de túlhordással..

Mivel alapvetően sokat nemtudunk a születésünkről, azonban vannak ilyen olyan találgatások, leírások és a többi… viszont ez megint olyan része a témának, hogy mit éltünk át, mik a jelek, aztán utána, hogyan is haladtunk még tovább.. Na már most én születésem óta (ki tudja megint mióta ugye de maradjunk ennél az életnél) folyamatosan akadályokba ütköztem a család szó és annak tényleges működésének hiányának való értelmezésével. Mivel mint korábban említettem, generációkon keresztül távolodtunk el a családtól így maradt az egyedüli fejlődés..

Részben bánom, hogy kimaradt a családozás az életemből mert ki ne vágyna egy példamutató, őszinte szeretetet nyújtó családra, ahol erkölcsileg is példamutatás van és nem csak a: jól van szüljünk gyereket, vegyünk fel anyagi támogatást rá, vagy jól van tartsuk meg aztán lesz ami lesz elven úgy, hogy a gyerek éveit közben figyelembe nem véve, kiteszik mindenféle negatív hatásnak amik által ha nem lelkileg erős ember mint én képtelen feldolgozni a sorozatos traumákat (ezt inkább hagyjuk mik voltak azok de röviden: alkohol, szex, mások kihasználásának végig nézése, hagyták, hogy menjek amerre látok kb 0 felelősségvállalás vagy normális, kulturált hangnemben való megbeszélés, iskoláztatás hiánya, 13 évesen nyári munkába állás - árufeltöltő, “zöldség pucoló üzem” - majd ruha és erotikus fotózás aztán itt vagyok a felnőtteknek nyújtó tartalmat kínáló webkamerás “oldalon”.

(Ezek tényleg “csak” csepp a tengerben, jó sok minden történt még ami szerintem 70 év alatt is kevés lenne, de azok már kivernék a biztosítékot…)

Részben pedig nem nem bánom mert nem váltam volna azzá aki vagyok és nem segíthettem volna/segíthetnék másoknak és ez még csak a kezdet.. 🙂

Többen kérdezték azt is, de miért nem tanultam, hogy ne itt legyek.. Nos, amin konkrétan óvodás kora óta keresztül megy az ember és folyamatosan ki van téve olyan körülménynek ahol az energiáim fogynak és fogynak el, a sok zajtól, a sok zavaró tényezőtől (lakhatás, veszekedés, állandó vándorlás, beilleszkedni mindig máshová) egyszerűen nem tudtam koncentrálni és mivel eléggé lelkis vagyok, így a szeretet hiányából fakadó űrt próbáltam kitölteni más családoknál de ez éppen az az időszak volt már amikor serdülőkorba lépünk és a hormonok miatt még nehezebb főleg egyedül, főleg olyan helyzetekben találva szintén magam ami tartogatott meglepetéseket és ez így ment idáig.. mindig valami borzasztó helyzetet tartogatott az élet de végül volt egy pont és ez pont a webkamerázás elkezdésének idejétől köszönhetően ívelt felfelé és pozitívan, egyre több energiát kezdtem magamban érezni, talán a körülöttem lévő emberek pozitív energiája volt az ami felemelt és segített előre menni és fejlődni még ha sok akadályba is ütköztem, tudtam róla, hogy részben magamnak is köszönhető mert hibázunk, néha én, néha más de felismertem azokat a hibáimat amiken idővel és fokozatosan a “jelen szerint” kijavítottam aminek az eredményét már látom. Idővel aztán ezeket a pozitív energiákat én adtam/adom tovább.

A hangsúly ebből az egészből azon van, hogy azt érdemes megérteni, hogy akár melyikünk van család nélkül vagy olyan családban ahol minden adott de tényleg minden, sosem késő változni és jó irányba. Attól mert én is egy felnőtt tartalmat nyújtó oldalon vagyok, attól még vannak közöttünk jó emberek akikkel együtt tudunk fejlődni a kis világunkban. És ne felejtsük el, ki az aki a valóséletben "ingyen" a hétköznapokban/munkahelyén provokálja az embereket bármilyen szexuális megnyilvánulással (miniszoknya, mellbim*ó mutogatása ruhán keresztül, az egész dekoltázsa takarás nélkül, közönséges viselkedéssel - álszenten állítva de ők "szentek") és ki tudja még mivel..

..pedig vannak akiknek mindene meg van, erre anyagilag sem lenne szüksége..

És ki az, aki szükségből jutott el ide a 0-ról és fejlődik..

Ez a probléma az emberekkel sajnos, hogy legtöbb esetben nem képesek a jólétből jól élni. Tisztelet a kivételnek. 👏

Szóval ne aggódjon senki, nem is szabad haragudni sem senkire mert a karma dolgozik, mindenki a saját kis életét javítgatja.. bármelyikünk lehet hasonló helyzetben vagy kevésbé hasonlóban de ha el is akadt valahol.. tényleg mindig van lehetőség változni és fejlődni, és hát, ha akarjuk ha nem, fejlődni már pedig fogunk mert a sors elintézi mindig 😀