Mindig minden a legjobb időben történik

Mindig minden a legjobb időben történik

Néhány napja egy hirtelen felindulásból meghoztam egy döntést: szünetet tartok egy időre, több hónapra. Úgy éreztem, túl sok minden zúdult rám egyszerre, és az egyetlen megoldás az, ha hátralépek. Akkor azt gondoltam, hogy ezt én irányítom, hogy a kezembe vettem az életemet. De most már tudom: inkább csak megpróbáltam kitérni a sorsom elől és próbára tesz maga az élet 😀

Nem ez volt az első alkalom. Sokszor éreztem már úgy, hogy ha elég gyorsan elindulok egy bizonyos irányba, akkor talán elkerülhetem azt, ami vár rám... De vajon igaz ez? Hát, félig igen, félig nem. Miért is?

Félig igaz, mert valóban sikerült elkerülnöm azokat az akadályokat, amik az utamba gördültek, de félig nem, mert végül mégis ott vagyok, ahol a part szakad. Az egyetlen különbség, hogy sikerült a nagy káosz közepette felismernem, mi az, ami már nem segít, éppen ellenkezőleg, inkább hátráltat. Az élet pedig újra és újra bebizonyította, hogy igenis működik a dolog – de mindig a megfelelő pillanatban, sok kicsi, alig észrevehető lépés után. Mert valójában mindig minden a legjobb időben történik – még akkor is, ha ezt nem mindig látjuk meg az adott pillanatban. 😏

De talán éppen az a lényeg, hogy a történések nem mindig értelmezhetők azonnal, és ahogy haladunk előre, egyre inkább összeáll a kép. Az idő és a tapasztalat azok a kulcsok, amelyek segítenek abban, hogy felismerjük, mi vezet valódi előrehaladáshoz, és mi az, ami csak elvonja a figyelmünket az igazi céloktól.😏

Most, ahogy visszanézek, látom, hogy szükség volt/van erre a „szünetre” vajon meddig? Alakul, ahogy alakul.. 🙂 de szükség volt arra, hogy elmenjek, hogy más szemmel lássak dolgokat, és hogy végül rájöjjek: amitől menekültem, az az, amibe igazán bele kellett állnom. Az út, amit el akartam kerülni, valójában az enyém volt és még csak most kezdi felvenni a kis formáját

Lehet, hogy most sem hoztam a legjobb döntést, de egy biztos: rengeteget tanultam az évek során é jelenleg is tanulok.. Ha sok dolog nem jött volna szembe velem, nem formáltak volna ezek a tapasztalatok.. nem történnek azok, amik.. ma nem lennék az, aki vagyok és leszek🙂

Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel, hiszen sokan mások is hasonlóan éreznek. Csak éppen az adott pillanatban nem mindig látjuk előre a dolgokat, mert a jelen éppen most formálja a jövőnket. A múlt pedig, bár tele van göröngyökkel, őszintén és tisztán mutatja az utat, amelyet végül mindannyian bejárunk.