Helyzet..

Egy kicsit más most.. elnézést előre is de ez már tényleg sok!

Na akkor kedves Magyarországi törvények és emberek.. Hát... nem csak az állatvédelem területén de a gyermekvédelmi jogszabály egyéb területein is van mit "módosítani"... ugyanis!

A mai napon tudomást szereztem arról, hogy egy férfi, miként bánik a saját kisgyerekével.. elképesztő!!!!

Különösen megérintert a videó tartalma mert teljesen átérzem amit az az ártatlan kisfiú átélt és ki tudja még minek volt részese korábban..

Annak idején amikor én is majdnem annyi idős gyerekként, olyan helyzetben voltam amilyen.... soha senki de senki! nem csinált semmit!!! Hagyta mindenki a "helyzetet"..

Meg is lett az eredménye.. viszont amennyire tudtam mindig próbáltam megőrizni a nyugalmam és önfejlesztéssel 0 pszichológussal.. túljutni mindenféle traumán.. bízom benne, hogy a kissrác is elég erős lesz lelkileg és ha teljesen elfelejteni nem is tudja (mert nem tudjuk) de tanulni, tanul majd belőle, hogy olyan mint a szülője, na, olyan ne legyen! és olyan emberekkel se barátkozzon.. abban is bízom, hogy a lehető legjobb pszichológus fog segíteni neki feldolgozni, amin keresztül ment/megy.. hatalmas szükség van az olyan képzett szakemberekre EMBEREKRE! akiket igenis érdekel egy gyermek élete és nem csak a pénz és kényelmes "munka" miatt csinálja amit, hanem mint hivatás! Sajnos amikor olyan helyzetbe kerülünk ahol mi magunk nem tudunk helyesen cselekedni és a körülöttünk lévők nem segítenek de még az sem aki segíthetne nevezetesen egy védőnő!

Mint az adásaim során is többször hangoztattam, igen, vannak olyan helyzetek, amikor csak a megfelelő kommunikáció során vagyunk képesek fejlődni, megérteni a helyzetet és azon javítani, segíteni. Bármennyire vagyunk felnőttek, egy gyermek születésénél lenne a legfontosabb, hogy ott és amikor szükség van, támogassuk egymást. Mivel egyénenként eltérő az erettségi szintenként eltérő változás így feltételezhető, (magamból kiindulva az utólagos fejlődésemet tekintce pedig állítom is, hogy így van), hogy az érintett személyek sem értek meg bizonyos "feladatok" ellátására, mert ha megérettek volna, ők lettek volna az elsők akik mentik a helyzetet, megbeszélve! Ez pedig nem történt meg. Ez az élet bármely területére ércényes amúgy.. Ha a világot megváltani nem is tudjuk de egy szebb, békésebb és boldogabb világot tudunk teremteni/biztosítani a következő generációnak.. ahogyan az én példám is mutatja, igenis, képesek vagyunk fejlődni és megtörni a családi mintákat, ha felismerjük bennük a hibás működéseket, és tudatosan más utat választunk, aztán innen, hogy ki és kik illetve milyen külső befolyásoló tényezők miatt akad el néhány dolog, az már rajtunk kívülálló okokból adódik sajnos de mint mindig mindenből mindenki mindig tanul valamit.. én bízom abban is, hogy azok az emberek akik egykor csak kihasználtak de segíteni nem segítettek, ellenben velem.. aki naivan de őszintén viszonyultam, egyszer megvilágosodnak ők is egy jobb verziójuk lesznek. Én nem haragszom senkire mert amikor tudatlan voltam, nem volt mellettem egy nálam érettebben gondolkodású személy, hogy is lehettem volna olyan mint ma aki vagyok... én is viselkedtem úgy, ahogy nem kellett volna mint utólag ezt is megtudtam ugyebár, de mondom, ha az életünkben nincs olyan személy akivel fejlődünk együtt csak a kihasználás, féltékenység, manipuláció, egyéni érdek vezérel vagy mi magunk nem tapasztalunk meg bizonyos helyzeteket magunktól és mások példáján keresztül, miként is tudnánk fejlődni..

Pluszban: Nem hiába a mondás: "Mondd meg, ki a barátod, megmondom, ki vagy."

Szóval addig ameddig emberek nem képesek a megfelelő kommunikációra addig ne is várjon csodákat. Persze, mindig a másik hibáztatása az első, de pont ezért mert saját magával is fél őszinte lenni, magát sem ismeri akkor honnan tudná mi a jó neki és a másiknak.. vagy egyszerűen még nincs megérve a kommunikációhoz, és persze az empátia sem alakult ki benne még..

Én viszont egy életre de lehet örökre? megtanultam felismerni, ki az, aki hozzám passzol és ki az, aki nem. Többé nem lehet manipuláni az biztos! Senkinek! Igen, a bizalmatlanság is kialakult idővel, pont ezért, mert amennyi aljas és/vagy tudatlan emberrel hozott össze a sors és amiket tapasztaltam, nagyon jól tudom, mire van vagy mire nincs szükségem a lelkifejlődésemhez. Tehát akkor megismétlem megint: lelkifejlődés (nem anyagi!)

Azok az emberek, akiknek rengeteg pénzük van, mindig többre vágynak (tiszrelet a kivétel a kevésnek) sosem lesz boldog csak az adrenalin rövid ideig élteti, mit szólnak mások mert ő megteheti.. na igen, de mint a dr*g, ugyanúgy jön a következő dózis és a következő.. de csak rövid ideig és milyen áron ugye???? Mert nem egy tisztességes, becsületes módon az biztos.

És tudjátok mit nem sajnálok már utólag?

Hiába próbáltam én erkölcstelenül gyorsan sok pénzt keresni, hogy na, abból majd szépen biztosítom a hozzámközelálló és az én életünket.. hát nem úgy van az!

Belegondolva, nem is tudtam volna abból a sok sok pénzből élni nyugodt lelkiismerettel mert a tudat, hogy hogy szereztem, önmagába véve visszataszító számomra legalábbis de ez az én véleményem.. ezt is megéltem.. persze nem mentem fel ez alól azokat, akik akadályokat gördítettek elém és jól kihasználták a naivságomat, az akkori állapotomat.. de egyben bízok, jó útra térnek és mással nem csinálják meg többet.. de ha igen? Tudjuk a karma működik. De az már nem az én dolgom..

A történetben pedig mindenki magára ismer akit érint..

Küldjünk a kissrácnak sok sok pozitív energiát és azok számára is, akik hasonló helyzetben vannak! ✨️✨️✨️✨️✨️